Mi tagadás: kicsit izgultunk!
Tagcsere után, két órás buli, ismeretlen környezetben... Azzal nyugtattuk magunkat, hogy Zsolti - újdonsült Bermudásunk - minden próbán elkápráztatott minket, és hogy Túrkevére is ismeretlenként érkeztünk, Bunyós Pityu után - mégis szerettek minket!
De azért izgultunk...
Volt is miért, mert bár egy tökéletesen megszervezett rendezvényre - az NKA támogatásával létrejött Malom-Halom Fesztiválra - voltunk hivatalosak, ahol nagy szeretettel fogadtak minket a szervezők, azt azért egy pillanat alatt felmértük, hogy a helyi közönséget jellemzően nem a rockzene, ami felszabadítja!
Mostanáig! Igaz, az idősebb korosztály - a hangerő miatt - inkább a háttérből hallgatott minket, de akadt olyan is, akik a színpad előtti térre merészkedve táncra perdültek!
És azért is izgultunk, mert a saját hangtechnikusunk nem tudott velünk tartani... Helyettest már nem találtunk... és három gitárt meg a basszust kifelé úgy megszólaltatni, hogy az élvezhető legyen - ez igényel némi rutint, és az sem hátrány, ha az, aki ezt megpróbálja kikeverni, esetleg ismeri a számokat és a zenészeket!
Nos - kár volt ezen görcsölni: a roadcsapatunk a helyi technikussal karöltve legalább akkorát alkotott, mint a zenészek a színpadon: a rendezvény minden pillanata kézbentartott és élvezhető volt!
Szenzációs élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, és úgy tűnik: gyarapodott a Bermuda RockbanD Rajongói Létszám is! Hálásak vagyunk a szeretetért, amiben részesültünk!

Most éppen az történt, hogy a frissiben összerakott - és úgy tűnt: jól működő - csapatból Bagesz rájött: nem tudja egyszerre két zenekarba beletenni szívét-lelkét, mert ahhoz kettő kéne legyen belőle... Érthető okokból a régebbi csapatát választotta, mi viszont ott maradtunk koncertdátumokkal, felvételek közben, mínusz egy gitárossal!











