Mi tagadás: kicsit izgultunk!

Tagcsere után, két órás buli, ismeretlen környezetben... Azzal nyugtattuk magunkat, hogy Zsolti - újdonsült Bermudásunk - minden próbán elkápráztatott minket, és hogy Túrkevére is ismeretlenként érkeztünk, Bunyós Pityu után - mégis szerettek minket!

De azért izgultunk...

Volt is miért, mert bár egy tökéletesen megszervezett rendezvényre - az NKA támogatásával létrejött Malom-Halom Fesztiválra - voltunk hivatalosak, ahol nagy szeretettel fogadtak minket a szervezők, azt azért egy pillanat alatt felmértük, hogy a helyi közönséget jellemzően nem a rockzene, ami felszabadítja!

Mostanáig! Igaz, az idősebb korosztály - a hangerő miatt - inkább a háttérből hallgatott minket, de akadt olyan is, akik a színpad előtti térre merészkedve táncra perdültek! 

És azért is izgultunk, mert a saját hangtechnikusunk nem tudott velünk tartani... Helyettest már nem találtunk... és három gitárt meg a basszust kifelé úgy megszólaltatni, hogy az élvezhető legyen - ez igényel némi rutint, és az sem hátrány, ha az, aki ezt megpróbálja kikeverni, esetleg ismeri a számokat és a zenészeket!

Nos - kár volt ezen görcsölni: a roadcsapatunk a helyi technikussal karöltve legalább akkorát alkotott, mint a zenészek a színpadon: a rendezvény minden pillanata kézbentartott és élvezhető volt!

Szenzációs élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, és úgy tűnik: gyarapodott a Bermuda RockbanD Rajongói Létszám is!  Hálásak vagyunk a szeretetért, amiben részesültünk!